Nem is tudott honnan kezdjem. És olyan nehezen ülök le irogatni. De úgy érzem, muszáj. A Bibliából tudjuk, Isten megteremtette Ádámot és Évát. Férfinak és nőnek teremtette az embert.

De miért is vagyunk, mi férfiak, sokan ilyenek? Ilyen irányítani akarók? Vagy miért vagyunk agresszívak? És már miért miénk kéne legyen mindig a nehezebb rész? És miért is kéne büszkék legyünk? … És mindebből hogyan alakul ki a homoszexualitás?

Mózes első könyvében (Genesis), annak is a 6. fejezetének, 2.-ik versében írja, hogy „látták az istenfiak, hogy az emberek leányai szépek, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak”. És a román fordítás is ezt írja: „fiii lui Dumnezeu” = Isten fiai. Sokan arra gondolnak, hogy ezek valamilyen nagy emberek. Én nem hiszem ezt. A negyedik versben írja, hogy az emberek leányai gyerekeket szültek az istenfiaknak. Írja, hogy ebben az időszakban, és még utána is óriások éltek a földön. És a negyedik mondata, hogy „Ők voltak azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.” Valóban? Hogy kerülnek ide az óriások? Ők voltak az úgynevezett „istenfiak”? Vagy az más? Vagy netán az istenfiaktól születtek ezek az óriások?

Nem mondom senkinek sem azt, hogy én 100 százalékra biztos vagyok abban, hogy az én elképzelésem az biztos. De egyszerű, emberi agyammal erre a következtetésre tudok jutni.

Istenfiak, lehetnek egyfajta mennyei lények, akik észrevették, hogy a földön élő emberek leányai szépek. Lejöttek a Mennyből, megjelentek az embereknek és feleségül vettek minden leányt, akit csak kiszemeltek maguknak.

Ne feledjük el, amikor Isten kiűzte Ádámot és Évát a Paradicsomból, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. Később már nem ír erről, Káin és Ábel életében. Valószínűleg, ők már meg sem próbáltak ezen átjutni. És én úgy hiszem, hogy a kerúbok és a villogó lángpallos, fizikailag őrizték ezt az utat. Később Jézus, ugye a farizeusokra mondja azt, hogy elzárják a Mennybe vezető utat, ők maguk nem mennek be rajta, és azt sem engedik be, aki be akar menni. De nem a farizeusok a kerúbok. Sem a villogó lángpallos. Hiszen a kerúbokra, és a villogó lángpallosra azt írja az Írás, hogy Isten állította őket oda. A farizeusoknak, viszont Jézus „Jaj”-t mond. Ez utóbbi esetében szerintem viszont lelki értelemről van szó, nem fizikairól.

De térjünk vissza az istenfiakhoz. Ádám és Éva fizikailag nem tud visszamenni a Paradicsomba. Gyerekei sem. És hiszem, hogy Ádám és Éva korában másképp állt fizikailag a Föld és a Paradicsom, mint most.

És miért hiszem én angyaloknak, illetve mennyei lényeknek az istenfiakat? Egyrészt, mert az Újszövetségben, a Júdás levelében, a hatodik versben ezt írja a Biblia: „Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére.” Angyalok, akik elhagyták a saját lakóhelyüket. Szerintem, de ez az én véleményem, ezek az angyalok, azok az istenfiak, akik feleségül vették az emberek leányait. Ezek azok közül valók, akik fellázadtak Isten ellen, és később ördögökké váltak.

Tehát az istenfiaknak gyerekeik lesznek az emberi leányoktól. Félig angyal, félig meg ember? És az óriások élete a földön? Akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak? Ez aligha lehet az ember, hiszen az ember nem él ősidőktől fogva. És, amikor a zsidók be akartak menni, Isten által küldött területükre, és kémeket küldtek, ugye azt a leírást adják, hogy őelőttük ott, hatalmas, nagy méretű emberek laktak.

Nemrég a régészek körülbelül 2 emeletnyi magas emberi csontvázakat találtak. Tehát valóban a Biblia képletességben írja itt le a hatalmas szót? Szerintem nem.

De várjunk csak! Mi a helyzet az özönvízzel, amikor csak Noé és a vele bárkában lévők maradtak életben a föld színén élők közül? Hiszen a kémek küldése az Ígéret Földjére, jóval utána történt!

Amire viszont a Bibliában nem kaptam választ az az, hogy vajon ezen istenfiaknak az utódai teljesen kihaltak a föld színéről? Vajon elpusztíotta őket tényleg az özönvíz? Vagy pedig ott voltak leszármazottaik Noéban, feleségében? Vagy csak fiaiban, vagy talán fiainak feleségeiben? Ha itt bármelyik kérdésre igen a helyes válasz, akkor érthető, miért éltek utána is óriások a földön.

De valóban ők lennének az óriások? Hiszen dinoszaurusz csontvázakat már régebb óta találtak, mint óriásember csontvázat!

Talán valóban a dinoszauruszok lettek volna ezek a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak? Vajon ők jelentek meg fizikailag is a földön, elhagyva a Mennyet? Vagy teljesen másról van szó?

Az özönvízről, még a mai Közép-Amerika, Dél-Amerika területén élő őslakosok is beszámoltak, hogy létezett.

De láthatta-e Noé ezeket a dinoszauruszokat? Vagy csak az istenfiak hagyták ott a Mennyet, ezek a dinoszauruszok rendelve lettek mellé a földre? Hiszen az állat Paradicsomból való kiűzéséről sem olvasunk a Bibliában, mégis nagyon sok állat él ma velünk. És ugyanez a helyzet a növénnyel is. Hiszem, hogy a teremtet világ várja Istent, Jézus-Krisztust.

De kanyarodjunk csak megint vissza az istenfiakhoz! Akik feltételezhetően leszállnak a Mennyből, mert megkívánják a zsenge leányokat, gyerekeket nemzenek, akik ember-angyal keverékek. Mi történhetett? Hogyan?

Ott a férfi és a nő. A férfi, mint egyszerű emberi lény fáradtsággal él a földből. És a föld tövist, meg bogáncsot hajt neki, és fáradtsággal él belőle egész életében. Tehát úgy dolgozik, hogy alig bírja. A nőnek igen meg van növelve terhességének fájdalma, fájdalommal is szüli gyerekét, vágyakozik férje után, de férje uralkodik rajta.

Na bumm. Ezt is adta akkor Isten Ádámnak és Évának. És feltételezhetően az a többi férfin és nőn is így volt.

Ott állnak ezek a leányok. És látják szüleiket. Mit gondolhattak? Vegyük csak az egyik leány példáját, az elképzelésem szerint: „Nemsokára nagylány, majd nő leszek és ideje megházasodnom. Milyen a férfi-női viszony? Apám uralkodik anyámon. Apa sokat dolgozik, mégis éppen van, és örökké újra el kell menni dolgozni. Anya vágyódik Apa után, de Apa uralkodik. Ő a családfő. Anya nehezen szül, fáj neki. Jaj, milyen lesz nekem?!”

És erre? Erre a válaszra ott van a kísértő. Akkor is, és most is. Most a bűnös maffiózó van, a drága kocsival az ilyen nőknek, akkor meg a leszállt istenfiak voltak ott.

És az istenfiak közül vegyük csak az egyiket: Leszáll a Paradicsomból, vagy a Mennyből. „Én nekem természetfölötti képességeim vannak. Észrevettem, hogy a leányok vágyódnak egy jobb pasira. Én többet tudok adni. Arcom verejtéke nélkül. Én gazdagságot tudok neked adni, te leány. Nem kell aggódj gyerekeid jövője miatt. Bárki beléjük köt, kiskorúkban én védem meg őket, nagykorúkra, mivel genetikám bennük van, ők lesznek óriások. Nagyokat szülsz, te leány. Sztár vagyok, és általam a gyerekeid is sztárok lesznek. Akarod-e ezt leány?”

A szegény lány, mivel természetesen szeretne sikeres utódokat, akarja, és így megházasodik a földre szállt angyallal. És több, meg több ilyen eset.

            Aztán képzeljük csak el a többit. Ott a 100 %-ig emberből való férfi. Aki nem képes ilyesmikre, mint ezek az istenfiak. Csak egyszerű normál, mai szóval mondva, hétköznapi emberek. Nyilván sokakban közülük ott lehetett a kisebb rendűség érzése, miszerint ők nem jók a nőknek, akiket Isten teremtett nekik. Le vannak értékelve, ki vannak dobva, mint egy szemét, egy kacat, úgy néznek ki, mint a kiselejtezett ürülék.

Az élelmesebbek bizonyítani akartak, a gyávábbak meghúzódtak. Az élelmesebbek erősködtek a nőknek, nagyobb szerepet vállaltak az életben. Nyilván az élelmes, 100 százalékig ember vérűek sem tudtak annyit teljesíteni, mint az istenfiak, akármennyire is keménykedtek, akármennyire is beléjük kezdett nevelődni az agresszió.

A gyávábbak, vagy akik csak egyszerűen belátták, hogy ez lehetetlen nekik, emberileg, elszakadva Istentől, a Paradicsomtól mihez is folyamodhattak? Talán ahhoz, hogy meghúzódjanak. Jó esetben éppen magukat megpróbálták eltartani, és ha valaki keménykedett velük, utcán, vagy bárhol, ők egyszerűen megfutamodtak. Ők azok a férfiak, akik még biológiailag vonzódnak a női nemhez, de visszahúzódottságuk miatt, ma túl nőiesnek nevezzük őket. Megvetettségük nyilván abból alakult ki, hogy valószínűleg az istenfiak is megvetették őket, és a 100 százalékig emberből lévő keménykedő férfiak is rajtuk töltötték ki mérgüket, dühös, tehetetlen bosszújúkat. Hogy miért gondolom így? Mert mit láthattak ők? Leszállnak az istenfiak, elhoppolják előlük a szép nőket, ezért dühösek, féltékenyek rájuk. Megverni nyilván nem tudják őket, ártani sem nagyon mernek nekik. A nőknek lehet, talán egyeseket bántottak közülük, de félhettek, hogy vajon később az a nő nem-e tetszik meg az istenfiaknak, és akkor az istenfiak rajtuk nehogy álljanak bosszút. Így alakulhatott ki a ne bántsd a nőket illemszabály. Tehát kik maradtak ezeknek a keménykedő férfiaknak bosszúállásra? Csakis a gyáva férfiak. Így alakulhatott ki a megvetett nőies férfi, a „leköpnivaló” selyemfiú szemlélete.

            Aztán később jön az özönvíz, ami után csak Noé, felesége, fiai és fiainak feleségei, meg a velük bárkában lévő élőlények, mert csak ők maradtak életben. És minden tiszta madárból, meg tiszta állatból Noé égőáldozatot készített az Úrnak. Egyből ott van az áldozat, amit ha jól értelmeztem a Bibliát, Isten kedvesen fogadott. És hiszem, hogy Isten többé nem pusztítja el özönvíz által a földet.

            Igazságosan-e, avagy igazságtalanul, de végülis kezdtek elrendeződni a nemi szerepek. A férfi elment vadászni, a nők és a gyerekek pedig gyűjtögettek. Így alakult az ki, hogy a nap nagy részében a gyerekek, szoptatás ideje után is jó jóval inkább az anyjukkal voltak. A gyerekek az anyjukkal nőttek fel, ami végülis érthető volt. Anya szüli, anya szoptatja, apa erős kell legyen, hát vadászni megy. És mint szinte minden férfi és nő: úgy alapból az embernek maga felé hajlik a keze. Az anya neveli, s mivel ő nőnemű lény, nyilván úgy neveli, hogy a férfi udvariasabb a nővel szemben, a férfi kell vállalja mindenből a nehezebb részt, a férfi lélekben erősebb kell legyen (függetlenül attól persze nem volt az). Aztán ezek a fiúk felnőttek férfivá, ezekkel a beprogramozott játékszabályokkal. Majd tovább fajult a dolog: a nő többet beszél. Érthető: a férfi szalad a vaddisznó után, hol van a nagy lihegés közben/után még beszélni is idő? Aztán ment a történet tovább, mivel a nő többet beszélt, az olyan vitákban, ahol nem volt öklözés, a nők könnyebben felül kerekedtek. Anya otthon a gyerekekkel, vagy gyűjtögetnek az erdőn. Apa, közösen a többi apával vadászik. Anya és apa ott látja, hogy a nők jobbak a vitában, így beprogramozódik a gyerekbe is, hogy minden vitában a nőknek van igazuk.

A férfi, vadászati alkatából is, genetikailag az idő során kialakulhatott, hogy erősebb lett. Mert akárhol is tart a tudomány, ezt biztosra nem tudjuk, hogy valóban Ádám Évától kezdve volt-e általában erősebb a férfi, vagy csak később. Akárhogy is, mivel a férfi ott erősebb, és elképzelhető, hogy sok családapa nem tudott jól vitatkozni, meg érezte, hogy az egész rendszer olyan fura, de talán soha nem tudta megfogalmazni, így alapból a verekedés jött ki belőle. Vagy erősebb képességeit felhasználva, így inkább az apa alakult ki arra a szerepre, hogy fegyelmezze, fenyítse a gyereket.

Kialakult a köztudatban tehát, hogy a férfi erős, ügyes. Azoknak akiknek minden jól ment, a mai szóval alfahímeknek nevezzük. Ezekre buktak a nők, mert ilyen pasitól akartak gyereket, mert ilyen férfiban bíztak, hogy elő tudja teremteni a családnak szükséges vadat, mert benne bíztak, hogy a barkács, kunyhó építési erősebb munkákat ő jobban meg tudja csinálni. Az alfahímek után voltak azok, akik kevésbé voltak sikeresek.

            De hadd térjek ki itt egy percre! Emléklszem, amikor az egyik Call Centerben Tele2-t értékesítettem. Sok lány volt ott. Nekem hosszú, többniyre zsíros-korpás hajam volt akkoriban, nem voltam külsőre egy nagyon megnyerő alkat. Amikor a Tele2 értékesítésben az első helyre kerültem, és az is kiderült, hogy kocsival járok munkába, több lány beszélgetett velem, anélkül, hogy különösebb közeledést mutattam volna. Vajon miért?

És most elkezdhetnék arról papolni, hogy a hívők másak. Először is: minden féltett kincsnél jobban őrizni kell az embernek a saját szívét. Megjelentem egy gyülekezetben. Amint csak annyit láttak, hogy kocsim van, meg munkám, meg saját lakásom, egyből volt esélyem egyik hívő lánynál. Amikor másik lakásba költöztem, eladtam a kocsimat, és úgy próbáltam tenni, mintha nem lenne pénzem, nem érdekeltem őt. Vajon miért?

            Hát igen! Melyik próféta is mondta? Bűnben fogant meg anyám, az ő méhében!

                        Na, de térjünk vissza az őskorra! Beszéltem a férfiakról. Mi a helyzet a nőkkel? Lehettek sokan alapból is szépek. Hiszen az istenfiaknak nagyon megtetszettek, és sokakat elvettek feleségül. Ezen asszonyok, nők, lányok pedig ugyanúgy egyben az istenfiak leszármazottai is, mint Ádámé és Éváé. Tehát az istenfiaktól tudják, hogy a nők szépek, és igenis nekik is szépnek kell lenniük. Otthon gondolom a főzés, mosás, takarítás mellett megtanultak szépítkezni is. És látták férjük reakcióit, amikor hazajött a vadászatról, hogy hogyan néz rájuk, tetszik-e neki, vagy nem, esetleg, hogy mitől izgul fel, meg mitől nem. Így lehetett az, hogy a nőknél meg kialakult, hogy ők szépek.

            Menjünk tovább. Mi a helyzet a homoszexualitással? A római katonákról vannak olyan információk, hogy sokszor, mikor legyőztek egy ellenséges csapatot, akkor az ott lévő katonákat fenékbe megerőszakolták. Mi lehetett ennek az oka? Talán az, hogy nem volt nő a fronton? Vagy tán az, hogy így akarták megmutatni képzelt felsőbbrendűségüket? Vagy netán mindkettő? És mi a helyzet azokkal, akik nem ilyen helyzetben lettek homoszexuálisak? Talán azt érezték, mint ma legbelül néhány fiatal fiú: a társadalom ránk nehezteti a nagyobb részt, de nem mondhtajuk, mert ezt a nőknek szokás mondani, hogy nekünk könyebb. Na tény, mi nem menstruálunk, és nem is szülünk gyereket, akkor sem ha akarunk. De, ha mondom, hogy kevesebbet élünk, jaj nekem, kirekesztenek. Ha mondom, hogy én nem vagyok olyan erős, nem vagyok vadász alkat, jaj megbélyegeznek, és csúfolnak. De ha látják, hogy én is lelkizem, jaj, akkor sírósnak neveznek. De ha sírok, jaj eltaposnak. Ha merek egyáltalán beszélni arról, hogy nekem ilyen problémáim vannak, jajkiközösítenek. Így hát szép lassan összegyűlik a feszültség. Egyesek jól vadásznak és ezen próbálják leadni a társadalom által őbenne elnyomott érző lény dühét, lázadását, és érzelmei elfojtását. Mások barlangfestényeket készítenek. Ismét mások a feleségüket, gyerekeiket verik rendszeresen. Mások a többi férfit. Esetleg a többi férfi kipécéz egyet erre a szivatási célra. A mai szóval ezt a szegény embert lehetne omega hímnek nevezni. Megint mások Isten ellenes varázslásba/kuruzslásba kezdenek. - Ebbe sok nő is beszáll. Valószínűleg generációkkal előttük az istenfiaktól sokat megtanultak ezzel kapcsolatban. De sajnos a nőkről nem tudok annyira sokat nyilatkozni, mert ha akarom, ha nem, jelenleg férfiból vagyok. –

Láttam egy filmet az alfa hímekről, ami nagyjából leírható abban, amit elmondtam: gazdag, sikeres, jóképű. Csak régen az alfahímnek keménykedőbbnek kellett lennie. Ma már inkább udvariasabbak a férfiak egymással.

Civilizáltabb kultúrákban én is tapasztaltam ezt. Vajon ez annak az oka, hogy generációkon keresztül a férfiak rájöttek, hogy mindig akad erősebb tőlük, és inkább megszelídültek? Vagy netán a világháborúk változtattak a felfogáson? Vagy netán a technika fejlődése? Vagy mindhárom?

És vajon a homoszexualitás mögött nincs-e ott a félő, vagy megbújó béta-hím, omega-hím tudat alatti, vagy netán tudatos keserűsége? Vajon ugyanez a helyzet a leszbikusoknál is?

Talán sokan elfogadják, mert azt is el akarják titokban fogadtatni, hogyha egy férfi nem tudja eltartani a családját? Hiszen erre is sok, és talán egyre több példa van. Titokban legbelül ott vannak emberi félelmeink, és el akarjuk kerülni a megvetettséget: ha tolerálom, sőt elfogadom a homoszexualitást, akkor nem lesz gondom, ha idősebb a nő tőlem, vagy ha netán kevesebbet keresek? És, ha jóval idősebb nőt választok, az sem lesz gond? Vagy netán nem lesz gond, ha nem vagyok olyan erős, mint a többi férfi? Vagy kikben ne lennének meg ezek a félelmek?